15. Fejezet
- Egész este ilyen szótlan leszel? – kérdezte Daniel az autóban.
- Te nem szóltál hozzám, nekem semmi bajom nincsen! – azt leszámítva, hogy kicsit furcsa a viselkedése.
- Ha nem baj, akkor a kedvenc helyemre megyünk. Remélem neked is tetszeni fog!
- Itt van a városban?
- Nem egészen, a város szélén. Megvan a maga hangulata.
- Oké.
Miközben Daniel vezetett, nem tudtam nem észrevenni, milyen jól fest a sötétkék ingben, amit visel. Nem volt különösebben kiöltözve, ebből arra tippeltem, hogy nem megyünk túl elegáns helyre.
Továbbra sem szóltunk egymáshoz, és a csend kezdett már zavaró lenni. Egyfolytában csak arra gondoltam, hogy biztos megbánta már, hogy elhívott. Rám se néz, a ruhámra egy szót sem szólt. Biztos úgy gondolja, béna, mint amilyen én vagyok. Meg kellett volna kérdeznem Emmát a ruháról.
A fenébe is, itt idegeskedek, cikisen érzem magam, miközben ő nyugodtabb már nem is lehetne! Az ő baja, ha nem tetszik neki valami, én jó párszor visszautasítottam már.
Egy út menti kis étteremnél álltunk meg, és azt hittem valami baj van, főleg amikor Daniel szitkozódni kezdett mellettem.
- Mi a baj?
- Zárva! – morogta.
- Tessék?
- Ide jöttünk volna, de zárva! – alaposan megnéztem a helyet. Olyannak tűnt, mint az összes többi út menti étterem, olyan, mint amikbe a kamionosok járnak, motorosok, vagy a pórul járt autósok. – Soha nem szokott zárva lenni! – dühöngött tovább Daniel.
Egy út menti kis étterem – merengtem el - , ide akart hozni, ez lett volna a nagy randi.
- Itt istenien csinálják a hamburgert és a palacsintát! Amikor Brian még kicsi volt, mindig ide jártunk! – magyarázta, immár a figyelmét rám fordítva – De mindegy, van egy másik hely is, amit szeretek. Az egy kicsit messzebb van!
Látszott, hogy tényleg bosszantja a dolog, így én is megenyhültem. Legalább nem olyan helyre cipelt volna, ahova másokat.
- Nem szoktál zenét hallgatni vezetés közben?
- Nem, de ha szeretnéd, bekapcsolhatom a rádiót. – tekergetni kezdte a műszerfalon a rádiót.
- Nem kell, ha téged zavar, akkor inkább ne!
Tovább nyomogatta a gombokat, amíg egyszer csak halk zene kezdett beszivárogni közénk a hangszórókból, és Daniel hangosított kicsit.
- Ez jó?
- Daniel! Állj! – sikítottam fel.
De már késő volt, a szarvas, amit alighogy észleltem a szemem sarkából, egyenesen a szélvédőnek csapódott. Daniel már hiába taposott a fékbe.
A szélvédő betört, minden tele volt üvegcseréppel.
- Jól vagy? – hajolt felém idegesen – Te vérzel!
Valóban, az egyik szilánk megvágta a kezemet, de nem volt komoly.
- Semmi baj, jól vagyok! Te is jól vagy?
- Semmi bajom! – kipattant az autóból és a kocsi elejéhez ment.
Én is kinyitottam a kocsiajtót.
- Maradj bent! Ne szállj ki!- kiabált rám és ő is visszaült a kocsiba.
- A szarvas?
Grimaszolt.
- Az istenit! Valakit fel kell hívnom! Kitört szélvédővel nem vezethetek! – idegesen a hajába túrt, és a zsebéből előbányászta a mobilját. – Nincs térerő! Maradj itt, keresek egy helyet, ahol találok! – felvette a kabátját és kiszállt. Amikor már vagy negyed órája elment, kezdtem aggódni.
Felkapcsoltam a reflektort, de hiába meresztgettem a szemem, nem láttam nagyon előre.
Én is felvettem a kabátom, már nagyon fáztam, és kiszálltam. Vacogva a hidegtől elindultam előre.
- Mondtam, hogy maradj a kocsiban! – szólt mögöttem mély hangon egy sötét alak.
- Daniel? Megijesztettél! Azt hittem erre mentél!
- Ülj vissza a kocsiba, meg fogsz fázni! – amikor mind a ketten bent ültünk, Daniel odahúzott maga mellé, és dörzsölni kezdte a karomat. – Hívtam segítséget, nemsokára itt vannak!
- Elütöttünk egy szarvast! – hajtogattam szomorúan.
- Inkább örülj, hogy nem lett semmi bajunk! – morogta.
Egyre jobban fáztam, dacára Daniel melegen tartási kísérletének.
- Sajnálom a ma estét! De holnap újra megpróbáljuk!
- Mármint megpróbálunk nem elütni semmit?
- Nem, holnap újra együtt vacsorázunk! – mosolygott le rám - De nem megyünk sehová!
- Akkor hol fogunk enni? Én nem tudok főzni! – közöltem.
- Nálam, és végre minden tökéletes lesz!
- Tökéletes?
- Igen, pedig a ma este is jól indult. Te csodálatosan nézel ki! – mormolta a hajamba.
Mielőtt azonban válaszolhattam volna neki, egy kocsi fényei jelentek meg mögöttünk.
Daniel kiszállt a kocsiból.
Egy rendőrautó állt meg mögöttünk és Lukas sétált oda Danielhez.
- Ti aztán nem unatkoztok mostanában! – vigyorodott el.
Daniel morgott valamit válaszul és behajolt a kocsiba.
- Lukas hazavisz, én megvárom, amíg elszállítják a kocsit! Rendben?
- És te hogyan jutsz haza?
Kissé gunyorosan elmosolyodott, és visszaült a kocsiba, miközben Lukas a kocsi elejét vizsgálta.
- Miattam ne aggódj! De nem akarom, hogy megfázz, és megbetegedj, nehogy holnap megint elkeljen halasztanunk a dolgot!
- Azt akartam kérdezni, miért akar annyira velem vacsorázni, amikor hirtelen felém hajol és még azt is elfelejtetem, hogy mondani akarok valamit.
Megint szenvedélyes volt a csókja, olyan, amit imádok, és bele tudok veszni, de sajnos túl hamar húzódott el.
A fülem mögé simított egy hajtincset, megcsókolta a homlokomat búcsúzóul.
- Jó éjszakát! A karodat tisztítsd ki otthon! – kiszálltam és átsétáltam Lukas kocsijához.
Ő már bent ült, amikor becsatoltam magam, dudált egyet Danielnek, és el is indultunk.
- Tanárnő létére maga aztán nem unalmas! – közölte velem Lukas.
- Köszönöm, azt hiszem! Nem tegeződhetnénk?
- De, sokkal kényelmesebb, főleg, ha összejön a dolog Daniellel.
- Tessék?
- Elnézést! Nem úgy gondoltam, csak Daniel lába előtt hevernek a nők. Még a volt felesége sem tud tőle teljesen elszakadni! – hirtelen elhallgatott és rám nézett – Ne haragudj! Nem vagyok teljesen magamnál, szörnyen fáradt vagyok! Hajnaltól szolgálatban vagyok! Szerintem Daniel-nek őszintén tetszel. Hallottam, hogy a Marlo’s -ba akart vinni! Az a családi helyük, tudom furcsa egy hely, de ők szeretnek oda járni, még soha senkit nem vitt oda!
Ezt jól esett hallani. Kezdtem megkedvelni Lukast, sokat segít, jó barát lehet.
- Köszönöm, hogy elmondtad!
Többet nem szóltunk. Lukas gyorsan hazaért velem, és hiába hívtam be egy kávéra, nem fogadta el.
Emma és Sophie szobájában is égett a villany, még nem volt olyan késő, hogy lefeküdjenek.
Fölakasztottam a kabátom, és a konyhában főztem magamnak egy bögre teát. Felmentem vele a szobámba és teleengedtem a kádat forró vízzel.
Miután lefürödtem, már egyáltalán nem fáztam, és megint jól éreztem magam. Az órámra nézve eszembe jutott, Daniel. Vajon hazaért már?
Előkerestem a telefonomban a számát. Ki volt kapcsolva.
Mi a fenéért kapcsolta ki?
Előkészítettem pár dolgot holnapra, és közben elálmosodtam.
Már lefeküdni készültem, amikor Sophie jött be a szobába.
